Budapest, Lehel utca 35-37.
Az éppen aktuális ideológiáért mindig dalolva harcba mentek a gyalogos katonák, hogy vérüket és életüket ontsák érte. Otthon pedig elsiratták őket az anyák, a feleségek és gyermekeik.
Bővebben:
A Lehel - Aba - Szabolcs - Aréna /Dózsa György út négyszögben épült.
A laktanya építése 1896. szeptember 17- én kezdődött és egy évvel később a főváros illetékes hatósága megadta a lakhatási engedélyt.
A laktanya névadója Albrecht Frigyes Rudolf Domokos (Habsburg) főherceg (1817-1895). 1837-től a császári hadsereg tagja volt. 1843-tól Alsó-Ausztria és Salzburg katonai parancsnoka; az 1848. márciusi bécsi forradalom kényszerítette lemondásra. 1848-49-ben Itáliában harcolt, majd Magyarország polgári és katonai kormányzója (1851-1860). Az abszolutizmus híve, a liberalizmus ellenfele volt. Nagybátyja, I. Ferenc József hadsereg-főparancsnokká, majd a hadsereg főfelügyelőjévé (1869) nevezte ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb földbirtokosa volt; béllyei és magyaróvári birtokain mintagazdaságot létesített.
A laktanya elnevezése a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt Trockij, majd 1945 után megszűnéséig Dózsa György nevét viselte.
Az Albrecht főherceg laktanya gyalogsági laktanyának épült. Tágas, a napi katonaélet, kiképzés, gyakorlás igényeinek megfelelő, korszerű kaszárnya volt. Épületei a katonai építészet elveinek megfelelően egyszerű, minden díszítést nélkülöző célszerűséggel épültek. Az épületek kétszintesek, vakolás mentesek, nyers téglaborításúak. A Lehel utcai fronton látható ma is eredeti formájában (csak ma már vakolattal ellátva) a tisztek és tiszthelyettesek szállásépülete, a törzsépület és az Aba utca, valamint a Szabolcs utca kereszteződésében (ma a XIII. kerületi rendőrkapitányság épülete) - egy emeletráépítéssel kiegészítve - a volt egyik legénységi épület. A másik legénységi épület a Dózsa György úti utcafronton található, a Szabolcs utca felöl félig visszabontva. A Szabolcs utca felöli laktanyarész a főépülettel, a barakkszállásokkal, az istállóval szanálásra került, területük ma is beépítetlen.
A laktanya helyszínleírása:
2 Tiszti szállás és iroda épület
3 Törzs (parancsnoki) épület
4 Altiszti épület, szállás
5 Legénységi épület és fürdő I.
6 Legénységi épület és fürdő II.
7 Barakkszállás I.
8 Barakkszállás II.
9 Melléképület
10 Fogda
11 Istálló
12 Szemét és salakgyűjtő I.
13 Szemét és salakgyűjtő II.
A laktanya első betelepülő egysége a császári és királyi 44. gyalogezred volt. Az ezredparancsnokság az ezred I. és II. zászlóalja használta a laktanyát. Az ezred III. és IV. zászlóalja 1909-ig Kaposváron díszlokál, majd 1909-től a IV. zászlóaljat Bosznia-Hercegovinába (Bilek) vezénylik. Az ezredet 1744-ben alapították. Az ezred napja az asperi győztes csata emlékére május 21. ( Az asperni csata, más néven aspern–esslingi csata, vagy esslingi csata (1809. május 21-22) a francia és osztrák csapatok között lezajlott összecsapás. Napóleon császár Aspern–Essling mellett szenvedte el első komolyabb vereségét.
A „boldog békeévekben” a Kaposváron állomásozó katonákat inkább csak a közrend - politikai célokat szolgáló – biztosítására vette igénybe a hatalom. Nemcsak az engedély nélküli kaposvári munkástüntetések felszámolása szerepelt a feladataik között, hanem a somogyi mezőgazdasági munkások sztrájkjának letörése is. Ilyen paranccsal a kaposvári 44-es gyalogezred több
A 44. gyalogezred somogy-tolnai kiegészítésű ezred volt. Katonái az I. világháborúban először a szerb, majd a galíciai-orosz fronton harcolnak, később a Kárpátok területét védelmezik. 1917 februárjában, Erdélyben fejtenek ki harctevékenységet német parancsnokság alatt. 1918 márciusában már az olasz hadszíntéren találjuk az ezredet. Az alakulat katonái a legnagyobb ellenséges tűzben is hősiesen rohamoztak, csupán a rosseb káromkodás hagyta el ajkukat, így a magyar hadtörténelembe úgy vonultak be, „rosseb ezred.” A háború folyamán az ezredet a szerb fronton egy alkalommal, míg az orosz fronton tizenegy alkalommal kellett teljes létszámra feltölteni. Ilyen hatalmas veszteséget a magyar hadtörténelem folyamán egy ezred történetében sem találhatunk. Illyés Gyula így írt róluk a Puszták népében: "A világháború kezdetén a kaposi 44-es gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg, s négyszer támadt fel újra." 1918. november közepe és december vége között a megyeszékhelyen, a cs. és k. 44. közös gyalogezred csaknem hatezer katonája szerelt le. Ezzel a mozzanattal a gyalogezred megszűnt.
A háború befejeződése, a tanácsköztársaság, majd a trianoni békeszerződés a laktanya életében is jelentős változásokat hozott.
1919. áprilisban az Albrecht (Trockij) laktanyából szerelték le a frontról visszaérkező alábbi alakulatokat:
- a volt 29. honvéd gyalogezredet,
- a volt 29. honvéd pótzászlóaljat,
- a volt 29. honvéd rohamzászlóaljat.
1919. áprilisban állították fel a laktanyában a 29. vörös gyalog pótzászlóaljat.
A Vörös Hadseregbe jelentkezett munkások felfegyverzése gyorsan haladt a laktanyákban. Az egyes gyárakból érkezőket lehetőleg azonnal katonai egységekbe szervezték és miután fegyverüket, ruhájukat megkapták, megkezdődött az arcvonal mögé való szállításuk. így történt ez az Istvántelki Főműhely munkásaival is. Tölgyesi Lajos, a főműhely egyik lakatosa, visszaemlékezésében leírja a mozgalmas napok történetét:,… az Istvántelki Főműhely dolgozói 1919. május 3-án az akkori Munkástanács felhívására rögtönzött gyűlést tartottak, amelyen egyhangúan kimondták, hogy bevonulnak a Vörös Hadseregbe. A gyűlés után mind egy emberként az összes katonaviselt dolgozók, értelmiséggel egyetemben a Főműhely udvarán felsorakoztak és bevonultak az Aréna úti akkori Trockij laktanyába. Itt megalakították "belőlük a 6. vörös Istvántelki gyalogezredet.”
A tanácskormány bukását követően, 1919 és 1920 folyamán a Karhatalmi Főparancsnokság rendelkezései alapján, az Albrecht laktanyába felrendelt és elhelyezett alakulatokból (székesfehérvári gyalogezred részei, szegedi gyalogezred II. zászlóalja), közbiztonsági járőrszolgálatot szerveztek, bizonyos kiemelt kockázatúnak ítélt esetekben pedig karhatalmi ügyeleteket tartottak. Ilyen eset volt például Somogyi Béla, a Népszava meggyilkolt újságírójának temetése, vagy 1920. november 7-e.
1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseiben szereplő, létszámkorlátozások miatt az engedélyezett létszámon felül más állami szervek alárendeltségébe tartozó, végső soron azonban a haderő rendelkezése alapján tevékenykedő fegyveres szerveket hoztak létre. Ilyen volt többek között, a honvédség létszámát nem terhelő új határőrizeti szerv, a Vámőrség, hét vámőrkerülettel. Ezen vámkerületek közül a budapesti vámkerület parancsnokságát az Albrecht laktanyába helyezték el.
Az Albrecht laktanyát az 1922-ben megalakult m. kir. budapesti 1.Honvéd Vegyesdandár alárendeltségébe tartozó – elsősorban gyalogos - alakulatok használták az elkövetkező évtizedben. A haderő fejlesztése révén létszámában és felszereltségében is bővülő, korszerűsödő haderő, a vezetés rendszerében is változásokat hozott. Az 1939. március 01-én létrehozott gyorshadtest 1. gépkocsizó dandár parancsnoksága az Albrecht laktanyában nyert elhelyezést. Ez a parancsnokság és alárendeltjei, mint az egyik legkorszerűbben felszerelt hadműveleti magasabbegység, részt vett É-Erdély, délvidék visszacsatolásában és a Szovjetunió megtámadásában.
Az 1. gépkocsizó dandár 1941. július és 1941. december között – Ukrajnában vívott harcok során - mintegy 10%-os veszteséget szenvedett el. A gyorshadtest leváltásakor a dandár is haza szállításra került. Az alakulat december 8-án érkezett vissza Budapestre és részt vett a visszatérők tiszteletére rendezett díszszemlén a Hősök terén, ahol Horthy kormányzó is megjelent.
A háború során, átszervezéseket követően, más alárendeltségben a dandár még részt vett a 2. magyar hadsereg harcaiban is.
A háború utolsó szakaszában, különösen a német megszállás alatt - emlékezik vissza számos túlélő - a laktanyában visszamaradó katonai erők erősen jobboldali, nyilas befolyás alá kerültek. A laktanyában érte atrocitás Radnóti Miklóst, mint munkaszolgálatost, innen menekítette ki Szép Ernőt és juttatta biztonságos helyre a Svéd Vöröskereszt, amely a vészkorszak túlélését jelentette számára.
A felszabadulást követően a laktanya rövid ideig a megszálló Szovjet Vörös Hadsereg használatába került, majd 1948-ban megtörtént az épületek döntő többségének felújítása, átalakítása, a Magyar Honvédség alárendeltségében megalakuló 102. önálló rádió felderítő (ráf.) zászlóalj, valamint egy 762 fős őrzászlóalj fogadása érdekében. A ráf. zászlóalj 1949.10.01.-1953.11.14. között használta a laktanyát. Később a laktanya egy részt a szovjet hadsereg egy Budapesten állomásozó parancsnoksága vette használatba.
1960-as évek végén, az 1970-es évek elején, a laktanya területén több szakaszban több épület szanálásra került és megkezdődött három kilenc emeletes irodaépület építése, amely a Magyar Néphadsereg minisztériumi szervei egy részének korszerű elhelyezését volt hivatott biztosítani. Az ide települő minisztériumi szervek (Kiképzési Főcsoportfőnökség, Hadtáp Főcsoportfőnökség, Pénzügyi Főnökség, Hátországvédelmi Alakulatok Parancsnoksága) miatt az objektumot HM. II-nek is nevezték. Ez az objektum napjainkban is a Magyar Honvédség fontos vezető szerveinek ad otthont.
Rendszerváltozáskor a laktanya Szabolcs-Aba utca felöli sarkán, a szovjet parancsnokság távozását követően, a volt laktanya Aba utca felőli legénységi épülete felújításra került és egy emeletráépítéssel a XIII. kerületi rendőrkapitányság elhelyezésére tették alkalmassá. A laktanyaterület Szabolcs-Dózsa György utca felőli negyede máig beépítetlen.